A gyors valaszom: --- MEG HÁT!!! --- :xD)
GYERE TE IS!!
Kell. A kérdés persze az hogyan. Klasszikusan szólva az élet mint a Hikari expressz elrohan előtted.. Ha akarod ha nem. Hogy meddig tart jobb is ha nem tudod, majd úgyis dobja a gép. Egy ideig talán majd azt hiszed nem rohan el az élet és hogy nem is olyan rövid, de ez hazugság. Hidd el nekem.
Van akinek sokáig és van akinek csak igen rövid ideig tart az ámok futás itt a Fold nevű bolygón.
A Katoliko a feltámadásban, a buddhista az újjászületésben, a hedonista meg a semmit nem hagyunk ki, élvezzük amíg lehet -ben hisz. Na én pl. Carpa Diem az utobbit választom.
Kerlelhetetlenul haladsz előre az időben. Küzdened kell, a szellemi és a fizikai leépülés ellen. Tenned kell ellene, hogy ne légy 100 kiló jövő ilyenkor. Tenned kell ellene hogy az agyad ne lustuljon el. Mindegy mennyi ideig meg, nem számít.
Nyitottnak kell maradnod az új dolgok iránt.
DE nem számít hány újabb ránc nőtt a szemed alatt. Nem számít kopaszodsz-e, oszulsz-e. Hidd el nekem a plasztikai sebész nem segít rajtad. Az optikai tunning gyorsan múló ábrándjáért borzasztó arat kell majd fizetni.
Jó tudom, azért a szilicon és a Botox csodákra képes. A fiatal anyu pedig húz téged vissza időben és térben. Ha masert nem mert a verseny helyzet fokozza az aktivitást. LoL.
DE leginkább belül kell fiatalnak maradnod.
Újra indulunk a Fighters Run-on. 7 km szenvedés. 14 akadály.
Valami ami egy újabb feladat. Jó tudom, hogy október vége óta légüres térben lebegek. Ahogy eltelt a 2-3 hónap honey moon időszak meg is jött az adrenalin hiány, a challange utáni vagy.
Pótcselekvés. Lehet. Az is. Kit érdekel.
Akkor is menni kell. Futni szaladni, felkészülni. Csapatot szervezni, szponzorokat toborozni.
Aztán lefutni és elvezni a megcsináltuk feelinget.
Mert jó megcsinálni.
Meg nem késő bevállalni, gyere Te is. Ne félj a megmerettetestol.
( a csapat versenyre varunk meg jelentkezoket )
Ahogy az órát megalliitottam valamikor, és mar azt se tudom egy ideje hány éves vagyok ( LoL ) úgy ereztem meg egyszer csak mi az ami elmaradt az elmúlt sok sok évben, és mar nem tudom pótolni. DE tudom mindent nem lehet.
Tudom azt is ( kicsit ) mindig mindent akarni kell, mert húz előre.
Mi hiányzik?
A zene.
A csapat játék hiánya.. Játszani egy csapatban. DE miért? Ülök a női kézilabda meccs lelátóján és megérzem a bizsergető érzését a "csapat" feelinget.
Nem is a csapatról szol ez, inkább a Rambo lét tagadása. Ebben a világban szeretnek újra tartozni egy csapathoz, életemet és véremet adni valamiért amiben hiszek. Mert átmozgat, mert felfrissít, és mert ad valamit amit meg nem tudok megfogalmazni igazan..
Lelkesít?!
Tartozni valamihez. Nem RoNin-nak lenni. Nem Rambo-nak lenni.
Mert az barátom szar, hidd el nekem.
Megöl ez a lét itt Magyarisztanban. A mocsok, a szürkeség és az ostobaság ami körülvesz. Telnek a napok a hetek a hónapok és úgy érzem elvesztegetem az idom az életem.
"No wind blows the ship without the port of destination."
Tudom hogy van lehet ennél rosszabb, tudom hogy ez a nagy aktivity ( hiány ) bele sodorhat olyan dolgokba ami nem biztos hogy jó ötlet. Tudom inspirál is hogy elinduljak előre.
Ismét egy újabb út keresés.
Meglátjuk ebből most hol és hogyan lyukadunk ki..
Orgy(c)
No comments:
Post a Comment